bestelenségel szollanak vala felöllem, söt még fogakot is tsikorgatták ellenem. miért kellene tehat néked félni attol atsufságtol melyet avilágiak tehetnek rajtad. az én keresztemért, mint ha nagy bestelenség volna. azén keresztem, nem tudodé azt. hogy az én tanitványim azt ditsöségnek tartották, ugyan azért is mondgya az én apostolom pál. mennyünk ki azért ö hozája atáboron kivül. az ö keresztét hordozván. hebr. 13. 13.
Storophila. örömest fogom szenvedni ezután. oh! édes üdvezitöm. a kereszteket. és a gyalázatokot. te éretted, de tsak éppen egy dolog nehéz nekem. ahogy. avilágban ollyan nyilván valo vétkesnek fognak engemet tartani, a ki vétkeimért, meg érdemlettem akeresztet viselni. kérlek azért, itély meg engemet. és oltalmazz meg olyan néptöl. aki nem szent. ne adgy kezekben azoknak, kik engemet gyaláznak. ps. 42. 1.
A kristus. hogy ha azt a kegyelmet meg nem engedném is néked, semmi panaszod nem lehetne. mivel én soha semmi vétket nem tselekedtem., még is, abünös testnek hasonlatoságában öltöztem abünért. rom. 8. 3. nem számlaltaké engemet a gonoszok közében. nem vitteké engemet ahalálra, akét lator közöt. az Isten engemet terhelt meg ati gonoszságtokal. és akor ugy tekintettek engemet. valamint egy bél poklost, valamint olyat, akit az Isten el hagyot. isa. 63. 6. te pediglen ugy félsz a vétkesek közi számláltatni. mint ha igaz. és ártatlan volnál. nem tudé azt, hogy meg botránkoztattad azokot, akik tégedet szerettek, ate szived kivánságit mindenben követted, ugy hogy abünt ugy ittad, valamint avizet, és mostanában egy kis szegyenért ugy panaszolkodol., mint ha ártatlan volnál. noha nem régen mondám azt néked, hogy engemet, a ditsöség és gyalázat, szidalom, és ditséret közöt, kel követned. 2. Cor. 6: 8. ha én reám veted szemeidet meg láthatod, hogy a méltoság, az alázatosságban találtatik, ahatalom agyengeségben. és az élet. ahalálban. ha az életre akarsz érni, kövessed azt, a mi arra vezet, vesd meg a szégyent, mivel a homlokodra azért vetz keresztet, hogy meg mutassad azt, hogy nem szegyenled követni tanitásomot.
Storophila. el nem hitetvén még is mind ezeket magával. mondá. azt meg vallom uram. hogy sok féle vétkeim vannak. mind azon által. kegyelmedböl az ollyanoktol ment vagyok, a melyek másokot meg botránkoztathatnák. és a melyeket. szememre vethetnék mások.
(III. A Keresztnek királyi uttya: 326)